Iubiţi fraţi creştini! Fraţi şi surori în Cristos Domnul!
„Mărire în cer lui Dumnezeu şi pe pământ pace oamenilor de bunăvoinţă!“ – aşa răsună mesajul îngeresc al Solemnităţii Naşterii Mântuitorului, transmis păstorilor care îşi păzeau turma pe câmpul din Betleem. Este un mesaj de bucurie, adresat nu numai păstorilor, ci tuturor oamenilor de bunăvoinţă. Totuşi, acest mesaj de pace şi binecuvântare este legat de o persoană anume, de Isus Cristos. În nimeni altul nu este mântuire pentru noi, decât în El, căci aşa cum mărturiseşte Biserica şi întreaga creştinătate: El este Dumnezeu adevărat şi om adevărat.
În cântarea de laudă, în Gloria, pe care o intonăm în aceste zile cu atâta bucurie, cu toţii proclamăm: „Doamne, Fiule unule-născut, Doamne Dumnezeule, Mielul lui Dumnezeu, Fiul Tatălui, care iei asupra ta păcatele lumii“ – Credem noi cu adevărat ceea ce proclamăm? Misterul Crăciunului nu înseamnă altceva decât faptul că Fiul lui Dumnezeu, din veşnicie şi prin lucrarea Duhului Sfânt a devenit om în sânul Fecioarei cu numele de Maria. Despre ea spune Sfântul Augustin: „Maria l-a primit pe Fiul lui Dumnezeu mai întâi în propria sa credinţă, doar apoi l-a primit în pântecele ei.“
De Crăciun ni se dezvăluie un mesaj deosebit de profund: Fiul lui Dumnezeu este Mielul care ia asupra Sa păcatele lumii şi astfel conduce omul pe calea împăcării cu Dumnezeu. Cel care înţelege acest lucru şi se apropie cu sinceritate de Dumnezeu, acela realizează şi gravitatea păcatului, izvorul tuturor relelor, pentru care s-a jertfit însuşi Fiul lui Dumnezeu. Prin această înjosire spre mântuirea tuturor, Cel care s-a întrupat la Betleem pentru salvarea noastră, a fost înălţat de Tatăl deasupra tuturor: „Tu care şezi la dreapta Tatălui – îndură-te de noi…“. Astfel, milostivirea lui Dumnezeu devine, în Isus Cristos, mântuirea noastră, spre adevărata viaţă.
Dumnezeu a făcut astfel, primul pas către noi, oamenii. Prin Isus ne-a oferit noua perspectivă asupra vieţii spre care să ne îndreptăm cu speranţă şi bucurie. Să ne lăsăm încurajaţi de binefacerile lui Dumnezeu şi să ne grăbim a răspunde cu încredere, speranţă şi neclintită credinţă la chemarea lui Dumnezeu, pentru a duce la împlinire în noi lucrarea sa începută prin naşterea Fiului său. Bucuria noastră este că îi putem aduce mărire şi laudă, căci „Tu singur eşti Domn, Tu singur Preaînalt, Isuse Cristoase, împreună cu Duhul Sfânt, întru mărirea lui Dumnezeu Tatăl. Amin!“
Timişoara, la 17 decembrie 2014
+ Martin,
episcop de Timişoara
Liebe Mitchristen, Brüder und Schwestern im Herrn!
„Ehre sei Gott in der Höhe und Friede den Menschen auf Erden, die guten Willens sind!“ Das Gloria der Messe, das wir Sonntag für Sonntag und an den Hochfesten des Kirchenjahres beten und singen, bleibt der klassische Ausdruck unseres Glaubens, der klassische Gesang des Weichnachtstages. Eigentlich müsste es jedes Mal gesungen werden, denn das einfache Sprechen ist dafür zu wenig.
„Ehre sei Gott in der Höhe und Friede den Menschen auf Erden, die guten Willens sind“, so hebt das Gloria an und tritt damit schon mitten in das Weihnachtsgeheimnis ein. Die Ehre Gottes, so lesen wir bei einem der Kirchenväter, ist der lebendige Mensch. Dass der Mensch ohne Gott nicht denkbar ist, leuchtet ein, doch dass wir so eng mit Gott verbunden sind, dass wir seine Ehre sein sollen, ist nicht selbstverständlich.
Zugleich aber – und das ist damit ebenfalls gegeben – ist Gottes Ehre auch der Friede des Menschen, der ohne seinen Schöpfer nicht leben, nicht bestehen kann. Wer ein Leben führen wollte, das Gott nicht zum Schöpfer, Ziel und Sinn hätte, würde ins Leere, ins Sinnlose münden, denn wir sind auf Erden, so die einfache Antwort des Katechismus, um Gott zu erkennen, zu lieben, ihm zu dienen und dadurch Anteil zu haben an seiner Herrlichkeit.
So sind Gottes Ehre und der Friede des Menschen sehr miteinander verbunden, wobei das Fundament immer Gottes Ehre bleibt und der Friede im Herzen des Menschen, der Gnade, der das Geschenk Gottes ist. Wenn viele Zeitgenossen das anders sehen und anders leben wollen, brauchen wir uns nicht zu staunen, wenn die Folgen davon verheerend für Mensch und Welt sind. Ihnen dies nachmachen zu wollen, wäre Torheit.
Die Ehre Gottes ist der lebendige Mensch. Machen wir Christen damit ernst und in diesen Tagen wieder einen neuen Anfang, denn Gottes Sohn ist Mensch geworden, um uns mit Gott zu versöhnen und mit uns einen neuen Anfang zu machen, uns den Frieden zu schenken. Er ist unser Friede.
Das ist die Botschaft von Weihnachten. Möge uns die Feier dieser Botschaft von neuem Mut und Hoffnung, Vertrauen und Zuversicht, Segen und Heil schenken. Gesegnete Weihnachtstage euch allen.
Gegeben zu Temeswar, dem 17. Dezember 2014
+ Martin,
Bischof von Temeswar
Kedves keresztény testvérek!
„Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek!”- így köszöntik az angyalok a pásztorokat azon a szent éjszakán, amelyen Isten emberré lett Jézus Krisztusban, gyermek alakjában közénk jött. Ez, karácsony üzenete!
Nekünk embereknek nehéz megfejtenünk Isten megtestesülésének titkát, nehéz megértenünk vagy erre magyarázatot találnunk. De valójában nem is ez a fontos. Jézus születésével Isten új helyzet elé állított minket, amely egyben megvalósított tény. Ezek között az új körülmények között Isten működni akar bennünk, változtatni akar életünkön, magatartásunkon nem pedig megértetni, megmagyarázni cselekvéseit. Egyszerűen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy karácsony ünnepe Isten Fia, Jézus Krisztus e világra jöttének elfogadását, az Ő követését és az Ő üzenetének, tanításának továbbadását jelenti. Nélküle nem lehet karácsony!
Isten emberré lett Jézus Krisztusban, mindaz, ami Istenben láthatatlan, Őbenne láthatóvá válik, érzékelhető, megtapasztalható. Jézus Krisztus az Atyaisten élő képmása. Ezért a szentmise glóriájában jogosan imádkozzuk, hogy Jézus az Úr és az Isten, Istennek egyszülött Fia, Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ebben gyökerezik reményünk, bizakodásunk és bátorságunk. Nem kell félnünk, hiszen a világ nem üres és nem elveszett többé. Jézus megmentette és meggyógyította a világot, továbbá megváltotta az embert. Azt az embert, aki elbukott, és a pusztulás peremére sodorta önmagát. A bűn teljes mélysége tárul fel így előttünk. A bűn eltávolítja az embert Istentől. A bűn minden rossznak a gyökere. Innen ered az irigység, a viszály, a hazugság, a kevélység, a háború és a rombolás. Mindez ellentéte annak a békének és örömnek, amelyet az angyal hirdetett a betlehemi mezőn nyájukat őrző pásztoroknak.
Isten emberré lett Jézus Krisztusban, megtette felénk az első lépést, bizalommal van irántunk. Rajtunk múlik, hogy bátrak, bizakodóak vagy hívők vagyunk. Mindezek után mi emberek azt kellene kérdeznünk önmagunktól, hogy valamely embertársunk rászorul-e szeretetünkre vagy nem, és nem azt, hogy egyik vagy másik testvérünk megérdemli-e szeretetünket vagy sem.
Ezen gondolatok jegyében kívánok kegyelemteljes karácsonyt mindenkinek. A betlehemi Kisded töltse be békével és örömmel családjaikat!
Temesvár, 2014. december 17.
+ Márton,
megyés püspök
